fbpx

Jó pénzért pusztítják Magyarországot, és nem akarják abbahagyni

Az ország legnagyobb volumenű környezetkárosításának vethet véget, és egyben egy hasonlóan példátlan mértékű környezeti kárelhárítási folyamat kezdete lehet a hazai zöldhatóság határozata, amely nem járult hozzá az Almásfüzitőn veszélyes hulladékok kezelését végző cég környezethasználati engedélyének meghosszabbításához. Illés Zoltán volt környezetügyi államtitkár korábban tízmilliárdos nagyságrendűre becsülte a várható költségeket – írja a nol.hu.

Action at Red Sludge Reservoir in Hungary

A Tatai Környezetvédelmi Zrt. (illetve jogelődje) rendszereken és kormányokon átívelő, szakmailag ellentmondásos megítélésű tevékenységet végzett a Duna árterén lévő almásfüzitői vörösiszap-tárolón: szerves és szervetlen veszélyes hulladékot vett át biológiai lebontással történő ártalmatlanításra, majd az így képzett „komposzttal” takarta le a felhagyott tárolót.

A műveletet a környezetvédő kezdettől fogva illegális hulladéklerakásnak tekintették, és a Greenpeace felkérésére az elmúlt években két, egymástól független szakértői vizsgálat is megállapította, hogy valójában csak a jó pénzért átvett hulladék hígítása zajlik, a veszélyes szennyezők mennyisége és összetétele az eljárás során nem lesz kisebb.

Tény ugyanakkor, hogy a zöldhatóság 2004-ben, majd 2010-ben egységes környezethasználati engedélyt adott a cégnek.

A megújított engedélyek alapján a cég a térség egyik legnagyobb veszélyeshulladék-kezelőjévé vált az olcsó technológiából következő alacsony átvételi árak miatt (összehasonlításul érdemes megemlíteni, hogy a dorogi hulladékégető éves kapacitása évi 35 ezer tonna, a TKV engedélye viszont évi 132 ezer tonna veszélyes hulladék befogadására szólt), az így is bőven keletkező profitból pedig jócskán jutott a sport támogatására és egyéb jótékony célokra. A dunai ivóvízbázist veszélyeztető hulladékelhelyezési gyakorlat miatt ugyanakkor az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított a magyar kormány ellen a víz és a hulladék keretirányelvek megsértése miatt.

A napokban a TKV hulladékkezelési gyakorlata mellett – az Orbán-kormány illetékes minisztereivel összhangban – éveken át következetesen kiálló környezetvédelmi hatóság elutasította a cég környezethasználati engedélyének meghosszabbítását, és arra is felszólította a céget, hogy 30 napon belül készítsen tervet az átvett hulladékok jogszerű ártalmatlanítására, illetve a lerakó letakarásának alternatív megoldására. Ezt a fordulatot Illés Zoltán fideszes politikus, volt környezetügyi államtitkár lapunkban már egy idén januári interjúban megjósolta, amikor úgy fogalmazott, hogy a tataiak által átvett hulladéktömegnek nincs helye a Duna-parton, és az eltakarítás egyik legnagyobb állami kárelhárítási projekt lesz, mivel

„egy minden követelménynek megfelelő lerakó kialakítása körülbelül tízmilliárd forintba kerül, és legalább ennyit igényel a szennyezett terület megtisztítása is”.

Simon Gergely, a Greenpeace regionális vegyianyag-szakértője arra számít, hogy a fenti körülmények (elsősorban a folyamatban lévő uniós eljárás) miatt a zöldhatóság másodfokon is elutasítja a környezethasználati engedély meghosszabbítását, és megkezdődhet a károk felmérése, illetve a felelősség megállapítása. Simon szerint maga a vállalat is tisztában volt vele, hogy nem talajhelyettesítő komposztot, hanem veszélyes hulladékot helyez el a folyóparton, mivel az engedélykérelmében nem a talajra, hanem a szennyvízre és a szennyvíziszapra vonatkozó határértékeket szerepeltette.

A TKV egyelőre egyszerű jogértelmezési vitának igyekszik láttatni a történteket. – A kormányhivatal határozatát megfellebbezte a Tatai Környezetvédelmi Zrt. – közölte tudósítónkkal Szentiványi Kinga kommunikációs tanácsadó.

A jogerős határozat megszületéséig az eddigi engedélyük érvényes, az alapján jogszerűen folytathatják tevékenységüket

– így értelmezik a jelenlegi helyzetet.

A társaság egyébként azt olvassa ki a kormányhivatal dokumentumából, hogy „az almásfüzitői tározókon alkalmazott hulladékkezelési technológia nemcsak, hogy nem gyakorol negatív hatást az emberi egészségre, illetve környezetre, de az alkalmazott lefedés a legjobb mód a tározók kezelésére.” Utalnak arra is, hogy a kormányhivatal rögzíti: a tevékenység „önmagában nem jelent kockázatot az emberi egészségre, élő szervezetre, a vízre, levegőre, talajra, az élővilágra.”

Idézik a határozatnak azt a megállapítását is, hogy a hasznosítási tevékenység „védett természeti értéket nem veszélyeztet a tevékenység természet- és tájvédelmi érdeket nem sért.”

A lapunk birtokában lévő határozat ugyanakkor teljes egyértelműséggel fogalmaz: rögzíti, hogy a TKV tevékenysége nem sorolható be hasznosításként

(hiszen a szerves anyagokat nem nyerik ki a hulladékból, a szerves és a szervetlen anyagokat nem válogatják szét, a szervetlen összetevőket pedig nem alakítják át), az eljárás során keletkező „talajhelyettesítő” anyag nem a talaj, hanem a felhasznált hulladékok tulajdonságait mutatja, a szervetlen veszélyes hulladékok biológiai kezeléssel történő ártalmatlanítása pedig nem csökkenti az anyag veszélyességét, vagyis nem ártalmatlanítás, hanem (jogellenes) hulladékhígítás történik a területen. Ráadásul egy hatósági tényfeltáró vizsgálat időközben azt is megállapította, hogy a tározó területén és környezetében észlelhető szennyeződések részben a tározón használt technológiákból erednek.

Lapunk értesülései szerint Jávor Benedek PM-es EP-képviselő az ügy miatt az Európai Bizottság környezetvédelmi biztosához fordult azzal a kérdéssel:

Számíthatunk-e szankciókra amiatt, hogy a lerakás a bizottsági eljárás alatt is zavartalanul folytatódott,

sőt, jelenleg is zajlik.

A cikk eredetiben itt olvasható: http://nol.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: