fbpx

Slutymác: a slagcsőcsiga PET-palackot okád

Apróhirdetési mémre leltünk, vagy inkább művészeti fricskára? Hulladékmű hetvenötezerért.

A napokban az apródot böngészve megakadt a szemünk egy hirdetésen: Slutymác – Tudja valaki mi az a Slutymác? Tettem fel a kérdést majd alaposabban szemügyre véve egy hétköznapi tárgyakból és hulladékból készített izét láttam a képeken, hogy poén-e vagy művészeti alkotás? Ezen vitatkoztunk, hiszen még egyikünk fejében sem fogalmazódott meg, hogy egy Slutymácot szeretne a nappaliba, tehát poén. De amellett sem mehetünk el, hogy az igazán hatásos művészeti alkotások a velük való találkozáskor fogalmazzák meg az emberben a birtoklási igényt. Azért a törött vállfára húzott lufi felettébb gyanús.

A leírás részletes:
„Eladó friss, gondos munkával összeválogatott sokszínű anyagokból készült szobadísz. A kampó segítségével könnyen felakasztható szögre, bárhova, ágy fölé vagy máshova is. Mindenütt ugyanúgy néz ki. Ha több fényt kap, akkor világosabbnak tűnhet. Óvatosan szállítható, megtekintése egyeztetés után. + ajándékba adok hozzá egy zöld autóillatosítót – a vételár 75 ezer forintra lett jegyezve.”

Mivel egyre többen osztották meg a hirdetést a közösségi oldalakon, és mi sem nyugodtunk bele a talányba, megkerestük az alkotót is, a 21 éves Wágner Bendegúzt.

Interjú az alkotóval – a Slutymác görbe tükör a silány termékeknek

Mit akart a művész kifejezni a Slutymáccal?

A Slutymác egy része, eszköze az alkotásnak. Az egész mű nem más, mint maga a Hirdetés. A lényeg, hogy a Slutymác kínálása azon hirdetések egyike – tervezetten – kialakított egyede, mely az internetes piacok borzalmas minőségűnek, silánynak és értéktelennek tűnő termékeit szimbolizálja. Viszonylagos, kinek mi érték és mi szép. Egy fricska, görbe tükörkép.

A hirdetés szövege összevissza megfogalmazott, általánosságot kiemelt tulajdonságnak feltüntetve, extra ajándékot ígér – ahogy megszoktuk. A fényképek pedig sefüle-sefarkák, látszik rajtuk valami meg nem is. Kiváltképp az utolsó fénykép, mely valójában semmi érdemit nem mutat a termékből, mégis ott van.

Ezzel a hirdetéssel nem elmarasztalni, lenézni szeretném a borzalmas termékek, hirdetések feladóit, hanem inkább kiemelni az emberi leleményességet, hogy minden szükségeshez képes megtalálni a megfelelő eszközt, vagy esetleg egy másik eszköz funkcióbeli megváltozásához átalakítani. Ami az egyik embernek hulladék, az a másiknak lehet, hogy kincs. És persze rávilágítani a körülöttünk felgyülemlő felesleges anyagözönre.

Tehát a hirdetés egy fricska, és részben figyelemfelkeltés az általunk előállított rengeteg hulladékra.

De az is lehet, hogy nem is erről szól az egész, hanem csak egy spontán tákolt hulladékmaradék amorf kompozíciójáról. Vagy egy meséről, és a Slutymác a kurta cselekményútvonal makettje. Vagy egy európai ember európai életének indián mintára készült álomfogója. Esetleg egy sikertelen jövőbeli IKEA-produktum prototípusa. Esetleg egy átlagos szobadísz. Ki tudja?

Mennyi ideig készült a szobadísz és alapvetően mi ihlette?

Tudtam, hogy egy lógó, sokféle anyagú, zilált tárgyat szeretnék készíteni és meghirdetni. Az alkotás körülbelül egy nap volt. Megszakítva töprengéspihenőkkel. Az elrendezésben a vázlatot követtem, a részleteket spontán dolgoztam ki. Ez attól is függött, milyen anyagokat találok környezetemben.

Korábban gyűjtöttem faágakat, deszkákat, slaugot, filmtekercset, melyek egy másik projektből maradtak. (Ebből is tudtam előre tervezni.) A többi apróság pedig az éppen helyben lévő hulladék hozománya. Az ihlet, pedig csak bevillant. Hirdetésre készíteni egy sokszínű, ócskának tűnő terméket. Továbbá egy kísérlet, hogy el tudom-e adni.

Hogy lehet meghatározni egy ilyen alkotás értékét?

Az elején 15 ezer forintért kínáltam, majd Karácsonykor – lévén AKCIÓ! – felemeltem az árat 75 ezer forintra. (Ez is ismerős dolog a mindennapokból, vagyis árcsökkentés a nagyobb bevételért – a nem tucatdolgokért viszont ilyenkor többet illik kérni.:) „Figyelem, figyelem! SLUTYMÁC továbbra is eladó! Jön a Karácsony, ezért ötszörösére emelkedett az ára. HIHETETLEN AKCIÓ! Vegyétek!” (Ezt így osztottam meg a Facebook üzenőfalamon.)

A slutymác létező szó, vagy egyedi elnevezés?

Tudtommal nem létezik. Egyedi elnevezés. Édesapám ötlete. Sűrűn találunk ki közösen hülye neveket. Beszélő neveket, melyek hangzásában szubjektív előkép is megjelenik az emberben. A magyar nyelv – szerintem – ezért is zseniális. Mert már hangzásából fakadón kívánja a legtöbb szónál az érzelmi társítást, asszociációt.

Tervez-e újabbat készíteni? Ha igen, az mennyire lesz hasonló ehhez a kínált példányhoz?

Ha újabb ötlet születik, lehet hogy készítek további eladásra szánt terméket. Ehhez hasonlót semmiféleképp. Ebből csak egy van és annyi marad.

Akadtak-e már érdeklődők a Slutymác iránt?

Igen, összesen négy fő. Egyikük a hirdetésben feltüntetett ajándék autóillatosítóról kívánt képet. Egy másik érdeklődő kérte, drukkoljak, hogy nyerjen a lottón, mert akkor azonnal megveszi. Tetszett neki, és nagyon megnevettette. A harmadik, szintén a humorra, derűre reagált. A negyedik pedig azonnali átutalással kínált a kértnél nagyobb összeget. Úgy vélem, akik írtak, mindegyikük érezte a lényegét a Slutymácnak, volt, aki nyíltan jelzett vissza, és volt aki viccel.

Slutymácszakértői műelemzés, amit a művész mondani akart

Milyen mondanivalóval bír az alkotás?

A Slutymác függőleges elrendezése, a lógás, függés, összetartás, kapaszkodás kifejezése. Felső, középső és alsó szintre tagolva. Az összeszerkesztett anyagegyüttes a mindennapokban köztünk élő használt tárgyak, termékek egyvelege. A természetes és kezelt fa kohéziója, a fém és a spárga összefonódása, a slaugcsőcsiga – hirdetés-, reklámáradatot magába ágyazott- tekervényessége, mely PET palackot okád. A deszka végén ékeskedő törött erdei faág fotójáról készült (SPAR Magyarország Mániás) matrica, mely előjele, hogy alapanyagaink eredetijére már csak így emlékezünk.

A lógó teafilter a mindennapi ember mozgása a térben, a gravitáció viszonyával a falak közti egyensúlyra törekvés jelképe, az üres konzervdoboz, pedig a megöregedésé. A fényesen zöld szalag, a lila kerékpár sárvédő darabbal a kitűnés a felületekből, a „mindenhol találni üde foltot, színsugarat és eltérést” harcosa. A deszkán áttekeredő filmszalag az emlékek képkockái.

Az ágon átkötött nejlonzacskó a természet emberi„belepése”, megfojtása, a szükségmegoldások, kényszer, „jól van ez így is” szimbóluma. A megadásszínű zoknival átkötött műanyag-fa kapcsolat, a kilógó drót, a szakított hullámkarton szintúgy a buhermányság, sufnibarkácsizmus tükörképe. Az aranyszínű csomagolópapír a direkt kitűnésért és az eredeti – el nem fogadott – átlagos alap elfedésének – lehetetlen, egyben felesleges – kísérlete, műpompa ígérte bálványképe.

A legtetején lévő törött kapaszkodófogas egyik oldalán; a lufi a vidámság, színesség, a másik oldalán a kunkordi drót, a szürkeség, ridegség és sunyiság kifejezése.

Az elrendezés direkt szabályos és egyszerre szabálytalan. Az ötszögletű középső szint tulajdonképpen toldásokkal, foltozásokkal, már nem is ötszögletű – lássuk be, elég sokan bővítgetik fészküket hasonlóképp, olykor hiába, az alapelrendezés mégis ugyanolyan marad. Számomra sokszor kulcselem, alapforrás az újrahasznosítás és a mindennapi emberi életből megmaradt anyagok funkcióbeli átalakítása. Ilyen összegyúrt egység a Slutymác.

A cikk eredetiben itt olvasható: http://www.nyugat.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: