Szükség van ambícióra a körforgásos gazdasághoz

Folynak a tárgyalások a Hulladék Keretirányelv célszámainak felülvizsgálatáról, Magyarország pedig jelenleg is rosszul áll a hulladékok újrahasznosításával. Bár a szelektív gyűjtés önmagában nem elég, a csomag sok olyan javaslatot is tesz, amelyek hosszú távon a körforgásos gazdaság céljait támogatják.

Az Európai Unió tagországainak a Hulladék Keretirányelv értelmében bizonyos célszámoknak meg kell felelniük, ilyen például a háztartási, ill. háztartásihoz hasonló hulladék 50%-os újrahasználatra előkészítése és újrafeldolgozása. Azonban a Körforgásos Gazdaság Csomag – amely először 2014 júliusában látott napvilágot, majd visszavonásával és átdolgozásával 2015 decemberében került újra terítékre – többek között ezeket a célszámokat kívánja felülvizsgálni, pontosabban megemelni 2030-ig. A cél pedig nem más, mint az országok ösztönzése a hulladékos hierarchián való feljebb jutásra, azaz a hulladéklerakásról a hulladékcsökkentésre való áttérésre.

Magyarországon még mindig az ártalmatlanítás a leggyakoribb hulladékkezelési mód, a települési szilárd hulladék kb. 60%-a továbbra is lerakókba kerül. Ehhez képest az újrafeldolgozás aránya – amelynek 2020-ig el kell érnie az 50%-ot – csak 25%, ehhez a lakosság csupán 10%-ban járul hozzá. Ezek a számok a Visegrádi Négyek (V4) országaiban hasonlóak, bár azt is hozzá kell tenni, hogy az összességében keletkezett hulladék mennyisége is alacsonyabb az uniós átlaghoz (475 kg/fő/év) képest, ami Magyarországon 2014-ben 385 kg volt. Felvetőtik a kérdés, hogy mi fog történni, ha azokat a célszámokat, amelyeket már most sem teljesítünk, drasztikusan megemelik?

A csomag jelen állás szerint 70%-os újrafeldolgozási arányt tűz ki a települési hulladékra 2030-ig, amely 5%-os kötelező újrahasználatra való előkészítést tartalmaz. Emellett a lerakást maximalizálnák 5%-ra. Újdonság, hogy megelőzési célok is megfogalmazódnak, mint az élelmiszer hulladék 50%-os csökkentése, a tengeri hulladék 30%-os csökkentése és a gazdasági növekedés hulladéktermeléstől való elválasztása. Komoly kihívást jelentenek ezek a célok minden ország számára, különösen ott, ahol a jelenlegi célszámok elérése is kérdéses. Azonban a V4 országok hulladékcsökkentéssel foglalkozó szervezetei arra kérik a döntéshozókat, hogy merjenek nagyot lépni a körforgásos gazdaság céljainak eléréséért.

A legnagyobb kihívást a lerakás maximalizálása jelenti, és téves útra terelheti a hulladékgazdálkodást. „A célszámok teljesítéséig kevés idő van, és félő, hogy álmegoldásként a hulladékégetés fog teret nyerni. A V4 országokban már most tucatnyi új égetőművet terveznek építeni, Magyarországon Budapesten épülne a HUHA 2. Fontos belátni, hogy ezek a beruházások nem csak tőkeigényesek, de a hulladékmegelőzés ellen hatnak. Ugyanis ha megépül egy égetőmű, akkor azt folyamatosan „etetni kell” hulladékkal. A szelektív gyűjtés fokozásával és az újrahasználati formák elterjedésével amúgy is csökkenni fog az égethető mennyiség. Az Európai Bizottság Hulladékból energiát közleménye is a túlkapacitások problémájára hívja fel a figyelmet, és azokban az országokban, ahol jelenleg is alacsony az égetés aránya, nem ajánlja új égetőművek építését” – mondta Urbán Csilla, a Humusz Szövetség elnöke.

A szelektív gyűjtés legalább a műanyag, fém, üveg és papír frakciókra már most is kötelező érvényű, azonban továbbra is vannak olyan területek, ahol semmilyen formában nem elérhető. Első lépésként mindenképpen a szolgáltatás kiterjesztése szükséges, hogy bárki számára elérhető legyen. A célszámok eléréséhez ehhez azonban több kell: a szelektív gyűjtést más frakciókra is ki kell terjeszteni, mint pl. szerves hulladék, veszélyes hulladék, textilhulladék. Ezek is jelenleg a lerakókban és égetőkben végzik, sokkal több átvételi pontra van szükség. Ami a hierarchia felsőbb fokait érinti: rengeteg olyan újrahasználati forma létezik ma Magyarországon, amiket érdemes lenne kiterjeszteni és a célszámokba beépíteni. Ha lenne megfelelő számítási módszer, akkor máris sokkal jobban állnánk. A rendszer ellentmondása, hogy azt veszi figyelembe és jutalmazza, ami megjelenik a hulladékgazdálkodásban, pedig a hulladékmegelőzés célja pont az ellenkezője. Erre kitűnő példa a szerves hulladékok házi komposztálása. Így valójában nem azt kellene nézni, hogy mennyi hulladékot hasznosítunk újra, hanem hogy mennyit küldünk égetőművekbe (akkor is, ha energetikai hasznosítás történik) és lerakókba.

Azonban az infrastruktúra és a technológia önmagában nem elég: szükség van a lakosság együttműködésére. „A 10% nagyon alacsony arány, főleg, ha belegondolunk, hogy olyan sűrűn lakott területeken, mint a főváros, ahol évek óta elérhető a rendszer és már házhoz menő gyűjtés is van, szintén ezt az alacsony arányt látjuk. Az elkülönítetten gyűjtött hulladék több mint 50% szennyezett, ez tovább rontja a képet. Szemléletformálásra, teljes körű tájékoztatásra van szükség, ugyanis még mindig sok a kérdés és tévhit a szelektív gyűjtéssel és újrafeldolgozással kapcsolatban – tette hozzá a környezeti neveléssel 20 éve foglalkozó szervezet vezetője.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

%d blogger ezt szereti: