Karabas a világ legmocskosabb városa

Ez nem csak szerintünk van így, hanem az UNESCO is annak nyilvánította 1989-ben.

Karabas ( tatár ősi település, jelentése „fekete fej”) a Cseljabinszk régióhoz tartozik Oroszországban a déli Urál részen, ahol mára már 15 000 ember él. 1822-ben aranyat fedeztek fel a környéken és akkor kezdődött el a terület valódi benépesülése. Az arany után a XX. század elejétől rezet kezdtek kitermelni az ott élők és alig egy évtized alatt látványosan kezdett szennyeződni a terület. Az üzem minden évben 180 tonna gázt termel hulladékként, ami savas eső formájában jelenik meg a környező településeken.

Savas eső

A közeli tóban a vaskoncentráció 500-szor haladja meg a normál értéket. 100 év alatt a savas eső hatására a növényzet elpusztult, a szél és az eső gyorsan lemosta a földet. A hegyek sziklákká alakultak. Az egyik képen egy kereszt látható, ami egy hegy tetején áll, a hegy az odatelepült ipar miatt kopasszá vált. A rézbányászat és a rézolvasztása miatt, mára már ökológiai bombává vált a terület. A Szovjetunió ideje alatt a kitermelésre, a jó teljesítményre fektették a hangsúlyt, nem foglalkoztak a környezetszennyezéssel. 

Felszíni vizek

A folyók, illetve a tavak 100 méteres körzetében nem található semmiféle élőlény. A felszínen található vizek, néhol színpompás látványt nyújtanak a benzin, a vasoxidok és egyéb vegyi anyagok miatt. Karabasit átszelő kis  folyó tisztítatlanul folyik az Argazi tóba, ami víztározó is egyben.

A kopasz hegy és környéke

A környék egy nukleáris bombatámadás utáni területre emlékeztet, mint ha leégették volna a növénytakarót, megsemmisült volna az élet ott. Pedig Karabasi lakott, 15 ezer embernek ad otthont. A település felett emelkedő hegy teljesen elveszítette a növénytakaróját, csak néhol maradt meg a fa. A talajtakaró teljesen megsemmisült a savas esők hatására. Az ipari hulladék 45 méteres magasságokban állnak a környéken, 1975-re már 450 ezer tonna veszélyes hulladék halmozódott fel. A település mögött található kopasz hegy tetején rézkereszt áll és a hegy oldalában karabasi kőből kirakott felírat. A rézkereszt minden nap a lenyugvó és a felkelő napban megcsillan a hegy tetején, emlékeztetve, mint mementó az emberiség felé, mivé lett Karabas.

Élet Karabasban

1987-ben a szovjet vezetés bezáratta a bányát és a gyárat, mint környezeti katasztrófa sújtotta helyett, de 11 évvel később megnyitották a munkahelyek miatt. A településen mindenki beteg. A rák, az ekcéma, vesekő, magzati rendellenességek, értelmi fogyatékosság, bénulás egyáltalán nem ritka a környéken. Statisztikailag könnyebb azokat mérni, akik nem szereztek vagy születtek valamilyen betegséggel. A házak falain nem marad meg a vakolat a savas eső miatt. Mezőgazdaság nem létezik a környéken. 2004-ben túlhevült az egyik kemence és olyan savas eső esett a környéken, hogy a házak kertjeiben a növények kiégtek, elpusztított mindent és a fentebb található erdők pedig sárgák lettek. Ekkor a város lakói levelet írtak az orosz elnöknek, hogy segítsenek rajtuk, legalább szűrőberendezéssel lássák el a bányához tartozó gyárat és építsenek szennyvíztelepet és tisztítót a településnek. A mai karabasi rézkohót az orosz Copper Company (Mednaya Russkaya ) üzemelteti.  Modernizálta az üzemet és  szűrőket telepített, ami nagymértékben csökkenti a kibocsátott szennyeződést. Viszont a  környék állapota ma is ugyan olyan, nem változott semmit sem a szovjetvezetés óta.

A réz

Világviszonylatban az acél és az alumínium után a réz a legnagyobb mennységben használt fém. Ahhoz, hogy egy tonna rezet kapjunk,  100 tonna sziklát kell hasznosítani. Egy tonna réz kivonása után ezer tonna szennyvíziszap keletkezik. Ezek most halomban állnak Karabas környékén, maga a környezet egy nagy zagytározó.

Karabas egy jó példa arra, hogy az emberi gondatlanság, hova vezet. 2001-ben tudósok a Snezhinskiy program keretében egy projektet dolgoztak ki a terület megmentésére, ami az óta is az asztalfiókban hever, pedig japán szakértők is felajánlották tudásukat a terület helyreállításához.

A réz nélkülözhetetlen az életünkben, hisz ott van a házunkban, részt vesz a napi kommunikációnkban., de akár ékszerként is használhatjuk. A modern civilizáció elsorvadna és összeomlana a réz nélkül. A réz a nem nemesfémek között a leghatékonyabb elektromos- és hővezető, így a réz vezeti az áramot otthonunkba, munkahelyünkre és bárhova, ahol áramra van szükségünk. Észre se vesszük, hogy mennyire nélkülözhetetlen elem az életünkben.

Mi mit tehetünk azért, hogy csökkentsük a tájsebeket a Földünkön

Újrahasznosíthatósága miatt, az egyik leghasznosabb természeti erőforrásunk a réz. De kell e ilyen árat fizetnünk érte, mint ami Karabasban van?  Karabashban élő emberek a kapzsiság és a tudatlanság áldozatai. Hasznot nem nekik termel a bánya, de legnagyobb haszonélvezői még sem a profitot zsebre vágó tulajdonosok, hanem mi felhasználók vagyunk! Személyes kényelmünkkor vegyük figyelembe, hogy az életmódunkhoz szükséges háttéripar milyen tájsebeket ejt a Földön. Az emberi gondatlanság, a felelőtlen bányászat, nem csak a bánya környékén élők életét keserítik meg, hanem országhatárokat nem ismerve olyan helyekre is eljut a szennyezés, vízen, levegőben, ahol nem a kitermelés közelében élnek. Viszont mi is bekapcsolódhatunk egy alternatív rézbányászatba – amivel nem ejtünk egy újabb lyukat a Földön – amit úgy hívnak szelektív hulladékgyűjtés.  Értékes rézbánya lehet a régi mobil és számítógép. 112 tonna e-hulladékból 22 tonna réz nyerhető ki, és nem keletkezik szennyvíz iszap, nem kell zagytározókat építeni. Minden egyes réztartalmú hulladék visszajuttatásával a másodlagos nyersanyagpiacra újabb érintetlen földdarabot menthetünk meg az utókornak. Nem kell ökológia katasztrófától tartani a Földön, ha módszeresen minden hulladékot visszajuttatunk a maga piacára a feldolgozó iparban.

Karabas ma – egy élő emlékmű az emberi butaság, a kegyetlenség és a meggondolatlan természeti kincsek kiaknázásának.

A cikk eredetiben itt olvasható.

Forrás: http://greenprofit.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

%d blogger ezt szereti: